Zsoltárok 50
  • 1 Asáf zsoltára.
  • 2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
  • 3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.
  • 4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
  • 5 Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!
  • 6 És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.
  • 7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
  • 8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.
  • 9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
  • 10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
  • 11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.
  • 12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
  • 13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
  • 14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
  • 15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.
  • 16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?
  • 17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
  • 18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
  • 19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.
  • 20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
  • 21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]
  • 22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
  • 23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.