Zsoltárok 19 — Magyar Szent Biblia

1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

2 Az egek beszélik Isten dicsõségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.

3 Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.

4 Nem [olyan] szó, sem [olyan] beszéd, a melynek hangja nem hallható:

5 Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az õ mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.

6 Olyan ez, mint egy võlegény, a ki az õ ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hõs, hogy futhatja a pályát.

7 Kijövetele az ég [egyik] szélétõl s forgása a [másik] széléig; és nincs semmi, a mi elrejtõzhetnék hevétõl.

8 Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût.

9 Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.

10 Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestõl fogva igazságosak.

11 Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.

12 Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.

13 Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bûnöktõl tisztíts meg engemet.

14 Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektõl. [ (Psalms 19:15) Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai elõtted, legyenek, oh Uram, kõsziklám és megváltóm. ]