Efezus 1 — Magyar Szent Biblia

1 Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratjából, az Efézusban lévõ és Krisztus Jézusban hívõ szenteknek.

2 Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

3 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban,

4 A szerint, a mint magának kiválasztott minket Õ benne a világ teremtetése elõtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Õ elõtte szeretet által,

5 Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Õ akaratjának jó kedve szerint,

6 Kegyelme dicsõségének magasztalására, a melylyel megajándékozott minket ama Szerelmesben,

7 A kiben van a mi váltságunk az Õ vére által, a bûnöknek bocsánata az Õ kegyelmének gazdagsága szerint.

8 Melyet nagy bõséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel,

9 Megismertetvén velünk az Õ akaratjának titkát az Õ jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában,

10 Az idõk teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind a melyek a mennyekben vannak, mind a melyek e földön vannak;

11 Õ benne, a kiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleveelvégzése szerint, a ki mindent az õ akaratjának tanácsából cselekszik,

12 Hogy legyünk mi magasztalására az Õ dicsõségének, a kik elõre reménykedtünk a Krisztusban:

13 A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével,

14 A ki záloga a mi örökségünknek [Isten] tulajdon [népé]nek megváltatására, az Õ dicsõségének magasztalására.

15 Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket,

16 Nem szûnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben;

17 Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsõségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Lelkét az Õ megismerésében;

18 És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Õ elhívásának a reménysége, mi az Õ öröksége dicsõségének a gazdagsága a szentek között,

19 És mi az Õ hatalmának felséges nagysága irántunk, a kik hiszünk, az Õ hatalma erejének ama munkája szerint,

20 A melyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Õt a halálból, és ültette Õt a maga jobbjára a mennyekben.

21 Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erõn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendõben is:

22 És mindeneket vetett az Õ lábai alá, és Õt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé,

23 Mely az Õ teste, teljessége Õ néki, a ki mindeneket betölt mindenekkel.