Zsoltárok 44
Magyar Szent Biblia · 26 verses
- 1 Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
- 2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
- 3 Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.
- 4 Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.
- 5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
- 6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
- 7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
- 8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.
- 9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
- 10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
- 11 Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.
- 12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
- 13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
- 14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.
- 15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
- 16 Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.
- 17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
- 18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
- 19 Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:
- 20 Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
- 21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
- 22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.
- 23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
- 24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!
- 25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
- 26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]