Jeremiás siralmai 5
  • 1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
  • 2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
  • 3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
  • 4 Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.
  • 5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
  • 6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
  • 7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
  • 8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.
  • 9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.
  • 10 Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
  • 11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.
  • 12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
  • 13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
  • 14 A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.
  • 15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
  • 16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
  • 17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
  • 18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
  • 19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!
  • 20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?
  • 21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
  • 22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!