Jób 6
Magyar Szent Biblia · 30 verses
- 1 Jób pedig felele, és monda:
- 2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
- 3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
- 4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
- 5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?
- 6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
- 7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
- 8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
- 9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
- 10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
- 11 Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!
- 12 Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?
- 13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!
- 14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
- 15 Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
- 16 A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;
- 17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.
- 18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.
- 19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
- 20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
- 21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
- 22 Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
- 23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?
- 24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
- 25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
- 26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
- 27 Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!
- 28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
- 29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
- 30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?