Példabeszédek 7
  • 1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
  • 2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
  • 3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
  • 4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerõsödnek nevezd,
  • 5 Hogy megõrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az õ beszédivel hizelkedõ idegentõl.
  • 6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
  • 7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
  • 8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,
  • 9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
  • 10 És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.
  • 11 Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.
  • 12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
  • 13 És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
  • 14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
  • 15 Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
  • 16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel.
  • 17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
  • 18 No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
  • 19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
  • 20 Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.
  • 21 [És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.
  • 22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;
  • 23 Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.
  • 24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
  • 25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
  • 26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
  • 27 Sírba vívõ út az õ háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.